Jelenlegi hely
Az Álmok Háza /Puha
További ajánlataink
Bővebben...
Több mint fél évszázadon átívelő pályafutása során Agatha Christie összesen hatvanhat regényt írt, egy önéletrajzot, hat regényt Mary Westmacott álnéven, egy memoárkötetet szíriai expedícióiról, továbbá két kötet verset, egy kötet gyerekverset és mesét, több mint egy tucat színdarabot, rádiójátékot és mintegy százötven elbeszélést. Ez a gyűjtemény kilenc elbeszélést tartalmaz. Kettő kivételével csupa olyan írást, amelyeket eredeti (némely esetben hatvan-hetven évvel ezelőtti) megjelenésük óta nem adtak ki újra e kötet 1997-es megjelenéséig.
Minden nagy alkotónak van egy játszótere, ahol nem kell az elvárások szerint viselkednie. Agatha Christie is írhat olyan történeteket, amelyekből hiányoznak azok a tipikus fordulatok, melyeknek köszönhetően világhíres lett. Mondjuk ha egy novellában nem követnek el igazi gyilkosságot, és Poirot figurája egy gyerekes csíny csetlő-botló áldozataként tűnik fel. Ugyanakkor számtalan módon köszönnek vissza az írásokból azok a megoldások, melyek az írónő klasszikus alkotásait híressé tették.
Adatok
A szerzőről
Agatha Christie (Torquay, 1890. szeptember 15. – Wallingford, 1976. január 12.) angol írónő, „a krimi koronázatlan királynője. Mintegy 80 detektívregénye és nagy sikereket arató West End-i színpadi darabjai miatt emlékezetes.
1890. szeptember 15-én a délnyugat-angliai tengerparti Torquay városában Agatha Mary Clarissa Miller néven látta meg a napvilágot. Anyja, Clara Boehmer angol, míg apja, Frederick Alvah Miller amerikai származású. A Miller házaspár harmadik gyermeke volt. 1897-ben édesapja betegeskedése, valamint a család anyagi helyzetének romlása miatt bérbe adták ashfieldi otthonukat és Dél-Franciaországba költöztek. Itt tanult meg Agatha hallás után rendkívül jól franciául. A hosszúra nyúlt „nyaralás” befejeztével visszaköltöztek Angliába, azonban apja egészsége nem javult, meghalt. Agatha 1912-ben ismerte meg Archibald Christie-t, a Royal Flying Corps pilótáját egy táncestélyen. 1914. december 24-én házasodtak össze. Egy gyermekük született: Rosalind Margaret Clarissa Christie 1919. augusztus 5-én Ashfieldben. Agatha az első világháború ideje alatt a torquayi kórházban ápolónőként, majd vizsgáit letéve egy új gyógyszerlaboratóriumban dolgozott. Ekkor formálódott meg benne a regényírás gondolata, melyben mérgezéssel követnék el a bűncselekményt, és egy detektív alakja is, aki kideríti az igazságot. Ő a híres Hercule Poirot, a zseniális belga nyugalmazott nyomozó, aki a háború viszontagságai miatt menekült Angliába. A könyv elkészültével Agatha elküldte a kéziratot hat kiadónak, azonban mindenhol elutasították. 1920-ban végül megjelent regénye – a Bodley Head főnöke, John Lane csekély összeget fizetett az elsőkönyves szerzőnek (mintegy 25 fontot), és következő öt könyvének kiadási jogát is hasonló feltételekkel kötötte le. Agatha lelkesen és tudatlanul aláírta a szerződést. 1926 Agatha Christie életének legjelentősebb fordulópontja volt, ekkor jelent meg Az Ackroyd-gyilkosság, mellyel elindult a világhírnév felé. 1928-ban elvált Archibaldtól. Agatha 40 évesen ismerte meg a fiatal régészt, Max Mallowant, egy, a Közel-Keleten tett útja során. 1930. szeptember 11-én összeházasodtak Skóciában. Christie a második világháború alatt is segédkezett a kórházban, és rendszeresen kísérte el második férjét ásatásokra. Ezek az expedíciók adták az ötletet több híres művéhez is, például a Gyilkosság Mezopotámiában-hoz vagy a Halál a Níluson-hoz. 1976. január 12-én, 85 évesen halt meg berkshire-i otthonában, Wallingfordban.
Christie első regényét, A titokzatos stylesi esetet 1920-ban adták ki, ebben a történetben mutatta be az olvasóknak Hercule Poirot-t, aki azután hosszú időn át, összesen 33 regényben és 54 novellában szerepelt. A másik ismert szereplője Miss Marple, aki A kedd esti klubban szerepelt először, és akit olyan nőkről formált meg, mint saját nagymamája és az ő régi barátnői. Christie soha nem írt olyan regényt, melyben együtt szerepelt volna Miss Marple és Hercule Poirot. Egy nemrégiben előkerült hangfelvétel szerint ezt így indokolta: „Poirot, a tökéletes egoista nem szerette volna, ha (ki)oktatják saját mesterségében, vagy hogy egy élemedett vénkisasszony tegyen neki javaslatokat.”