A folyó éneke

„A remény arra sarkallja az embert, hogy olyasmiről álmodjon, ami nem lehetséges...”

1834., Karib-szigetek.
A rabszolgaságot ugyan eltörölték a barbadosi ültetvényeken, de ezzel a kiszolgáltatottság és függés csak új nevet kapott. Rachel, aki születése óta a gazdájának dolgozik, még hat évig kénytelen a cukornádföldeken robotolni.

Az egyre fojtóbb és zártabb életet élő asszony egyetlen gondolatba kapaszkodik kétségbeesetten; meg kell találnia a gyermekeit, akiket az évek során kivétel nélkül elragadtak tőle. Olyan erős ez a vágy, hogy elszökik és hosszú, veszélyes útra indul, hogy ráleljen az igazságra, még ha az elviselhetetlennel kell is szembe néznie.

Eleanor Shearer regénye megrendítő történet az anyai szeretetről, a soha el nem haló reményről és kitartásról. Csodálatos elbeszélés arról, mit is jelent valójában a szabadság, és hogy hányféle módon találhatunk rá.

„Azon az éjszakán Rachel megint ugyanazt álmodta. A felperzselt fák. Mellette Micah.
– Hát én nem ilyennek képzeltem – szólalt meg a fia.
– Mi az, amit nem ilyennek képzeltél?
– A szabadságot.
Rachel tekintete végigsuhant az őket körülvevő halott erdőn.
– Nem. Hát én se ilyennek képzeltem.”