Fényes köztársaság

San Cristóbal esőerdő és folyó határolta jelentéktelen városka, mely nemrég indult virágzásnak. Ám egyszer csak megérkeznek a gyerekek. Harmincketten vannak, és mintha a vadonban születtek volna, ismeretlen nyelvet beszélnek. A dzsungelben rejtőzködnek, és eleinte csak guberálnak, élelmet meg pénzt lopnak, de hamarosan rátámadnak az emberekre is. Már a városi gyerekek is kezdenek elszökdösni, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A hatóságok a teljes összeomlástól tartva hajszát indítanak, mielőtt a város élete visszafordíthatatlanul ká-oszba torkollik.

Andrés Barba egy huszonkét évvel korábban ide érkezett szociális munkás szemszögéből számol be a történtekről, amelyek egyre zavarba ejtőbben, egyre sötétebben, egyre képtelenebbül következnek egymás után, s hatásukra az olvasó kénytelen átértékelni a gyermekkorról alkotott elképzeléseit.

Mintha „A Legyek Urát látnánk a másik oldalról” – mondta a regényről Juan Gabriel Vásquez kolumbiai író.