Paulus (új kiadás)

„Ha van irónia, akkor az a végtelen sok hang, nyelv, szókincs, szólam szabad és játékos egymásba fűzése, az egyetlen érvényes megszólalási mód tagadása: az elbeszélő pusztán látszólagos uralma az elbeszélt (még inkább: mondott) felett. Ez a romosság iróniája; azé az elképesztően keserű történelemszemléleté, amely a königsbergi színben kulminál (s ha valahol, itt fut össze a két szál: a volt Szovjetunióban, amelyen annyiszor »átsöpört a történelem vihara« [fuj! fúj!], hogy az egymásra rakódott rétegek egyikéből sem látszik szinte semmi, a térképek érvénytelenek: folyamatos hadszíntér, összeomlott rendszer).”
Kálmán C. György (Beszélő, 2002)

Huszonkét éve, 2001-ben jelent meg Térey János nagy hatású verses regénye, a Paulus. Az ezredforduló budapesti programozó-hekkerének és a sztálingrádi csata Paulus tábornokának pálfordulását követő mű nemcsak egymással állítja szembe és párhuzamba a fő karaktereket, de azzal a Pál apostollal is, aki megtérésével új irányba fordította a keresztény vallást és egyházat.

"Mert munkanap jön munkanapra,
S az ügynök Pál vihart arat.
Ó, adatrablók bús csapatja,
Klaviatúrás gályapad!
A Termann Művek modem-őre
Phreakert szagol ki jóelőre:
A bázis előtt lesben áll
E modern telefonbetyár,
Passwordöt kér, felőrli rendre
Titkárnőink idegzetét.
»Becserkésszük telephelyét!«
Hálóra kapcsolt, őszi elme,
Képernyődet most otthagyod,
S futtatsz hétvégi programot."