Ős-szindróma /Transzgenerációs pszichoterápia és a családfa rejtett kötelékei

Mindannyiunknak vannak szülei, nagyszülei, azaz felmenői, rokonai. Egy család, amelyhez mi is tartozunk. Vajon hatással vagyunk-e egymásra, és ha igen, milyen összefüggések fedezhetők fel a családfakutatás és –elemzés során? Hogyan befolyásolhatja családunk az életünket anélkül, hogy erről tudomásunk lenne... amikor például azt hisszük, hogy mi döntünk, vagy mi választunk foglalkozást, életmódot.
Ezekre a kérdésekre ad választ a ma 96 éves Anne Ancelin Schützenberger világhírű pszichoterapeuta, a Csoport-pszichoterápia Nemzetközi Társaságának (IAGP) társalapítója, aki munkája során különleges összefüggéseket fedezett fel kliensei és saját élettapasztalatai által, miközben a családfát és a rokonsági összefüggéseket kutatta. Kutatásai során felismerte, hogy adott élet- és betegségminták újra és újra visszatérnek életünkbe egy meghatározott rend szerint, amelyek generációkon keresztül haladnak tovább a megadott vérvonalon.
Egyes nők generációkon keresztül mindig ugyanabban az életkorban betegszenek meg, például 42 éves korukban alakul ki náluk a rák egyfajta típusa. Más emberek egy adott életkortól kezdve hirtelen irracionálisan kezdenek viselkedni. Ezek a sorsok véletlenszerűen alakulnak így, vagy pusztán genetikai örökségről lenne szó?
Mindezek a jelek Anne Schützenberger számára tisztán mutatják a feloldatlan családi konfliktusokat, a láthatatlan családi hűség mintáját. Csak, ha feloldják ezeket a láthatatlan kötelékeket – adott esetben a pszichoterápia segítségével –, következhet be a gyógyulás.
Aki elég bátor, és szembe tud nézni családi történeteivel, az elmondhatatlan kincsekre lelhet e módszer segítségével. Ez a kincs azonban nem csak az övé lesz, hanem egész családjára és utódaira is hatással lehet, mert felszabadítja őket a legkülönfélébb helyzetekből, amit egyébként a Bert Hellinger által is megjelenített családi mező hordoz, és amit lépten-nyomon „öntudatlanul” megvalósítunk saját életünkben. Ha ezeket feltárjuk és feloldjuk, akkor boldogabb, szabadabb életet élhetünk mi is és a családunk is. Azt az életet, amiért megszülettünk, ami valóban mi vagyunk, és nem a nagymama vagy a nagybácsi feldolgozatlan és megoldásra váró programja az, ami bennünk életre kel.
Mit rejtenek valós családi történeteink? Mi a titok?