Természetellenes vadság

Az élet halhatatlanságának gondolata természetéből adódóan pacifista – a háború minden transz- és poszthumán koncepcióval ellentétes. Kötetünk egy jelentős rétegét azok a versek alkotják, amelyeknek a „természetellenes vadság”-a a háború ellen irányul – főként Gyurász Marianna, Nagy Márta Júlia, Gerevich András és Vörös Gergely műveiben.
A versek egy másik része a betegség, a járvány, a pandémia, a test működésképtelenségének kérdéseire koncentrál: Szőcs Petra, Barak László, Kormányos Ákos és Vida Gergely versei sorolhatók ide leginkább.
Az antológiába válogatott versek harmadik csoportja az önpusztításra koncentrál, az alkohol, a drog, a depresszió, az öngyilkosság, illetve a test szétszerelésének poétikai értelmezését mutatja be Nemes Z. Márió, Tóth Lilith Viktória, Mellár Dávid és Peer Krisztián.
A kötet negyedik rétege pedig a halál, a pusztulás, a nemlét, a megsemmisülés filozófiáját általános emberi tapasztalatként artikulálja – legerőteljesebben talán Csehy Zoltán, Gerevich András, Juhász R. József, Czucz Enikő, Vida Gergely, Tóth Kinga, Gužák Klaudia, Nagy Hajnal Csilla és Vörös Gergely verseiben.