Jelenlegi hely
További ajánlataink
Bővebben...
Hihető-e, hogy maga az ördög állított be a rácpácegresi kovácshoz megpatkoltatni a lovát? Folyhat-e egy emberből annyi vér, hogy a puszta lakói bokáig tocsogjanak benne? Kiásható virággá változhatnak-e a holtak?
A Csillagmajor elbeszélésfüzérében Lázár Ervin gyerekkora világát idézi meg varázslatosan eredeti hangján, a harmonikus, organikus közösségi életet élő pusztai emberekét, akiknek mindennapjait át- meg átszövik a csodák, ám ebben a mikrovilágban, ahol mindig közelről érezhető csillagaival az ég, a csodák szinte ugyanolyan természetesek, mint a levegővétel. A kötet mágikus realizmussal áthatott novelláiban megelevenedő világ így talán csak az író emlékezetében létezett, de mert a valóságban végérvényesen eltűnt, elpusztult, könyvvé változva immár örökre így él tovább.
Adatok
A szerzőről
Lázár Ervin (Budapest, 1936. május 5. – Budapest, 2006. december 22.) Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt. 1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója volt. 1961-ben megszerezte a magyartanári diplomát. Az újságnál 1963-ig maradt: utána a Dunántúli Napló és a Jelenkor munkatársa lett. 1965-ben Budapestre költözött, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedett el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író volt. A Magyar Fórum alapító tagja (1989. október 1.). A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja volt (1991–1994). A Magyar Írószövetség tagja (1969-től). 2006. december 22-én hunyt el Budapesten.
A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Egyetlen regénye az 1971-es A fehér tigris. Meseregényéért, az 1979-es Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki. Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátéka elnyerte a Magyar Rádió 1986. évi kishangjáték-pályázatának első díját.